Tájvédelmi szempontok érvényesítése a településrendezési tervezéshez kapcsolódóan

A 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről (továbbiakban: Tvt.) kimondja, hogy a tájhasznosítások során meg kell őrizni a tájak természetközeli állapotát, esztétikai értékét, a táj jellegét (karakterét) meghatározó elemeket és az egyedi tájértékeket. A 7. §-ban meghatározza azokat a feladatokat, amelyek a táj jellegének, esztétikai és természeti értékének, valamint az egyedi tájértékek megőrzésének érdekében kell elvégezni. Külön nevesíti a településrendezést, ahol a területfelhasználás kijelölése, a telekalakítás, az építés rendjének kialakítása meghatározó eszköze lehet a fenti tájvédelmi szempontok érvényesítésének. Itt kell még megemlíteni a művelési ág megváltoztatását vagy a más célú hasznosítást, a külterületi ingatlan beépítésre szánt területté minősítését, amelynek megalapozása szintén a településrendezési tervekhez köthető.

A megalapozó vizsgálatokra épülő településrendezési eszközök, a szerkezeti terv és a helyi építési szabályozás feladata, hogy számos szempontot figyelembe véve, meghatározzák a településen az építésnek és a területhasználatoknak azt a rendjét, amely a településfejlesztési és a megyei célokkal összhangban a tájvédelem szempontrendszerére alapul.

A települési szintű tájtervezés egyik meghatározó feladata, hogy a településrendezési tervekbe integrálódva, képviselje a tájvédelem és természetvédelem érdekeit, a tájszerkezet, tájjelleg megőrzése, alakítása, a tájpotenciál, a tájkép védelme, valamint a kulturális értékek megőrzése szempontjából. Új beépítésre szánt területek kijelölése, de bármilyen területhasználat váltás, vagy új tevékenység megjelenése meghatározó mértékben befolyásolhatja a tájszerkezetet és ezzel együtt a tájképet és a tájjelleget, tájkaraktert.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Étv.) magába foglalja a települési tervek és az általános építési tevékenység keretszabályait.

Az Étv. értelmében a településfejlesztés és a településrendezés céljai közé tartozik a lakosság életminőségének javítása érdekében a fenntartható fejlődést szolgáló településszerkezet és a jó minőségű környezet kialakítása, a közérdek érvényesítése az országos, a térségi, a települési és a jogos magánérdekek összhangjának biztosításával, a természeti, táji értékek gyarapítása és védelme, valamint az erőforrások kíméletes és környezetbarát hasznosításának elősegítése.

Ennek megvalósítása során figyelembe kell venni:

˗ az egészséges és biztonságos lakó- és munkakörülményeket,

˗ a történeti vagy településképi jelentőségű településrészeket és az építészeti és régészeti örökséget, az értékes építmények és tájrészletek látványát, valamint a kilátás védelmét,

˗ a környezet-, a természet- és a tájvédelem szempontjait,

˗ a tájhasználat, a tájszerkezet és a tájkép formálásának összehangolt érdekeit,

˗ a területtel és a termőfölddel való takarékos gazdálkodást,

˗ a természeti adottságok gyógyászati hasznosításának elősegítését és védelmét,

˗ a zöldfelület-, környezet- és természetkímélő fejlesztések támogatását.

A törvény általános szabályként rögzíti, hogy beépítésre nem szánt területen új építményt építeni, meglévő építményt átalakítani, bővíteni, rendeltetését vagy használati módját megváltoztatni csak akkor szabad, ha az nem érinti károsan a környezet természeti, táji és építészeti értékei védelmének érdekeit. Az építmény elhelyezése során tovább biztosítani kell a természetvédelem sajátos követelményeit, beleértve az élőhelyek megőrzésének szempontjait is.

Fontos követelmény továbbá – a település teljes közigazgatási területét érintően –, hogy az árvíz, belvíz, csapadékvíz elvezetése biztosított legyen, illetve cél a vizek részbeni összegyűjtése és helyben tartása is a helyi lehetőségek szerint. Az újonnan beépítésre szánt területek kijelölése a település területének biológiai aktivitás értékének csökkenése nélkül történhet, a kijelölés csak az átlagosnál gyengébb minőségű termőföldet érintsen. A szomszédos települések beépítésre szánt területeinek összenövését el kell kerülni.

Az általános előírások értelmében gondoskodni kell továbbá a település területén a klimatikus viszonyok megőrzése, javítása érdekében a telkek növényzettel fedett részéből, a zöldterületekből és az erdőkből álló egységes és összefüggő zöldfelületi rendszer kialakításáról, valamint az épített környezet alaktani és helyi éghajlati jellegét meghatározó elemeinek a megőrzéséről.

A településrendezés eszközei a településszerkezeti terv és az azzal összhangban elkészülő helyi építési szabályzat (HÉSz).

A településfejlesztési koncepcióról, az integrált településfejlesztési stratégiáról és a településrendezési eszközökről, valamint egyes településrendezési sajátos jogintézményekről (314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (továbbiakban: Településrendezési Kódex) szabályozza a készítés – kidolgozás – elfogadás folyamatát, valamint a tervtípusok tartalmi követelményeit. A településfejlesztés és a településrendezés általános szabályai között nevesíti a környezet–, a természet- és a tájvédelem, valamint a tájhasználat, a tájszerkezet és a tájkép formálásának összehangolt érdekeit

A Településrendezési kódex rendelkezik a tartalmi elemek mellett az egyeztetési szabályokról is. Ennek fontos pillére, hogy a táj és természetvédelmi vonatkozású adatszolgáltatásban és a véleményezésben is közreműködik a működési területével érintett nemzeti park igazgatóság.

Az általános településrendezési követelményeket – a településszerkezeti terv terület-felhasználási egységei és azok övezeti tagozódása, helyi építési szabályzat kidolgozását segítő előírások – az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII.20.) Korm. rendelet (továbbiakban: OTÉK) tartalmazza. A településrendezési követelményeket, a településszerkezet és a területfelhasználás kialakításának rendjét az OTÉK szabályozza. A település és a táj szerves kapcsolatáról, az ökológiai rendszerének védelméről általánosságban rendelkezik.

Településrendezési eszközök tájvédelmi szerepe          

A településeknek a településrendezési eszközöket tíz-, illetve négyévente felül kell vizsgálniuk, de dönthetnek úgy, hogy változatlan tartalommal vagy kisebb módosításokkal továbbra is a régi tervet használják. Ez azonban azzal a hátránnyal jár, hogy nem készülnek aktualizált alátámasztó vizsgálatok, amelyek nélkül nem lehetnek szakmailag hitelesek a jóváhagyásra kerülő munkarészek.

Külön figyelmet érdemel a külterületi ingatlan, különösen a természeti terület belterületté, illetve beépítésre szánt területté minősítése. Bár a jogalkotó kiköti, hogy ez csak akkor történhet meg, ha annak következtében a táj jellege, esztétikai és természeti értéke nem károsodik helyreállíthatatlanul (Tvt 7.§ (3)), de nehezen definiálható, hogy egy település peremterületén milyen beépítésre érvényesíthető ez a megállapítás. A Tvt. 54§ (3),(4) bekezdései értelmében a település külterületének belterületbe vonása, illetve beépítésre szánt terület kijelölése csak a természetvédelmi hatóság előzetes véleménye alapján lehet. Az ÉTv, az OTÉK és a Településrendezési Kódex a belterületet és a külterületet már nem értelmezi, csak a beépítésre szánt, illetve a beépítésre nem szánt területek fogalmát alkalmazza. A Tvt. és más hatályos jogszabály azonban továbbra is feladatokat és hatásköröket rendel a külterülethez.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény II. részének, Tájvédelem című fejezete (Tvt 6§ (5) értelmében a településrendezési tervnek tartalmaznia kell a tervezési területen található egyedi tájértékek felsorolását, a Településrendezési Kódex 6. mellékletében a jóváhagyásra kerülő településrendezési eszközök rajzi munkarészeinek jelmagyarázatánál jelenik meg az egyedi tájérték, a szerkezeti tervlapon a védelemmel és korlátozással érintett területek és elemek között, a szabályozási tervlapon az országos és térségi tájvédelmi és természetvédelemi elemek között.

A településrendezési tervekben elsősorban jogszabályon alapuló adatszolgáltatásból származó adatok kerülnek feltüntetésre (pl. védett természeti területek, Natura 2000 területek, ökológiai hálózat területe). Az egyedi tájértékek listája esetében a hazai települések 1/3-ára van nemzeti park igazgatóságoknál. Elvi lehetősége megvan annak, hogy az alátámasztó munkarész keretében elkészüljön egy kataszter, de annak elemeit csak akkor lehet ténylegesen egyedi tájértéknek tekinteni, ha az illetékes nemzeti park validálta és felvette a tájértékek listájára. A nemzeti parkok szakmai segítségnyújtása mellett a településeknek kell felismerniük az egyedi tájértékeik megőrzésének szükségességét és a településrendezési tervben való szerepeltetésnek ezt az irányt kell erősítenie.

Településszerkezeti terv tájvédelmi szerepe

A szerkezeti terv célja, hogy meghatározza a területfelhasználás rendjét, a megyei területrendezési terv kereteihez igazodva kialakítsa a településfejlesztési koncepcióban meghatározott cél eléréséhez szükséges területhasználatok arányát és térbeli szerkezetét, rendezze a kialakult viszonyokat, valamint az új használatok számára meghatározza az arra leginkább alkalmas területeket. A megfelelő szakmai megalapozottsággal készült szerkezeti terv az optimális területhasználati kínálatot biztosítja a település számára, hogy a beruházóknak a település rendjébe legjobban beilleszkedő telephely–létesítési lehetőségeket ajánlja fel. Ez biztosíthatná, hogy egy–egy beruházás esetében telephely–, illetve vonalas karakterisztikájú létesítményeknél nyomvonal alternatívákkal lehessen kiválasztani a megfelelő helyszíneket. Ehhez azonban a vizsgálati munkarészben a település adottságaiból következő tájhasználatokból levezethető hatások és a tájterhelhetőség együttes vizsgálata szükséges. A kötelező tartalmi elemeket a 314/2012 (XI. 08.) Korm. rend. rögzíti. A szerkezeti tervben hangsúlyos szerepet kapnak a változással érintett területek, valamint a megyei tervnek való megfelelés igazolása. A rendeletben javasolt vizsgálati tartalom lehetővé teszi a tájterhelhetőség vizsgálatát, tájértékeléseket, de nem teszi azokat kötelezővé.

A szerkezeti terv elsősorban – a területfelhasználási egységek által – a megőrzendő tájhasználatok kijelölésével járulhat hozzá a tájszerkezet, a tájkarakter védelméhez. Mivel a tájvédelem nem köthető egy adott/konkrét területfelhasználáshoz, a tájvédelmi célok érvényesítésében meghatározó szerepet kap a jól megválasztott területfelhasználási egység és majd a szabályozás keretében kidolgozott övezeti tagolás.

A helyi építési szabályozás és szabályozási terv szerepe

A helyi építési szabályzat – a településszerkezeti tervvel összhangban – az övezeti tagolás lehetőségével tovább pontosíthatja a területfelhasználás rendszerét, ami elsősorban az építési feltételek meghatározásán alapszik. Elsődleges feladata az építés módjával és intenzitásával kapcsolatos előírások – jogok és kötelezettségek – megállapítása, a védettségek és a korlátozások kijelölése. A települési szintű tájvédelem jogszabályi hátterének meghatározó eleme a HÉSZ és a szabályozási terv és az abban meghatározott szabályozás területi differenciáltsága. Az övezeti rendszer minél pontosabb, a helyi táji adottságokhoz leginkább illeszkedő meghatározása a tájvédelmi szabályozás hatékonyságának az egyik kulcsa. A külterületi építési lehetőségek meghatározásánál az építési övezetek kijelölésével konkrétabban lehet lehatárolni az építési lehetőségre felkínált területeket, míg a beépítésre nem szánt területfelhasználási egységek esetében az övezeti tagolással a beépítés elől elzárt területeket lehet/kell lehatárolni. Leggyakrabban a beépítést korlátozó övezeti tagolásnak a beépítés szempontjából kedvezőtlen vagy veszélyeztető természeti adottságok, vagy a kijelölt védettségek képezik az alapját.

Az utóbbi évek tendenciája, hogy a HÉSZ–ek szigorúan csak az építési és az ahhoz közvetlenül kapcsolódó szabályozási elemeket tartalmazzák. Minden tájjal, környezettel, értékvédelemmel foglalkozó szabályozási elemet külön helyi rendeletekbe „száműznek”, melynek veszélye, hogy még jobban elszakad a szakhatósági kontrolltól. A HÉSZ előkészítése során a szakhatóságoknak lehetőségük van a véleményezésre, míg egyéb helyi rendelet esetében ez nem történik meg.

Külön ki kell emelni azokat az eseteket, amikor egy–egy beruházás megvalósításához kapcsolódóan egy tömbre készülnek szabályozási munkarészek, szabályozási terv–módosítások. Ezekben az esetekben a beruházás és a terület adottságai pontosan meghatározhatóak, az építési hely kijelölhető, az építési paraméterek elvben a tájba–illesztés igényeinek megfelelően alakíthatók, azonban a telephely és a tevékenység módosítása ezekben az esetekben már nem lehetséges.

Az állami természetvédelem szerveinek szerepe a településrendezési tervek tájvédelmi tartalmára vonatkozóan

A településrendezési eszközök elkészítésének folyamatának alappillére, hogy a tervezéi folyamatot adatszolgáltatással és szükség esetén egyeztetéssel segítik a működési területükkel érintett nemzeti park igazgatóságok. A természet- és tájvédelmi vonatkozású véleményezésben a tájjelleg, tájkarakter védelmének érvényesítéséért felelős nemzeti park igazgatóságok mellett párhuzamosan a területi természetvédelmi hatóság (területileg illetékes Kormány Hivatal) is részt vesz, de mindkét szerv kizárólagosan véleményezési jogkörrel.  

Fontos megjegyezni, hogy később az építési engedélyezés során a tájvédelmi szakhatósági jogkör keretében a megjelenéssel, tájba–illesztéssel kapcsolatban van lehetőség a hatósági kontrollra, de magát az építés lehetőségét, ha azt a rendezési terv készítése során a szakhatóság nem kifogásolta, akkor a későbbi engedélyezési fázisban már nehéz megkérdőjelezni a beruházást, vagy annak helyszínválasztását.

A településtervezéshez kapcsolódó tájvédelmi szempontok érvényesítésére alkalmas tervezési eszközök

Környezeti vizsgálat

Az 2/2005. (I. 11.) Kormányrendelet – az egyes tervek, illetve programok környezeti vizsgálatáról, a település egészére készülő településszerkezeti terv, helyi építési szabályzat és szabályozási terv készítése során környezeti vizsgálat elkészítését írja elő. Célja, hogy még a tervezés fázisában kiszűrje a környezetre kockázatot jelentő fejlesztéseket, beavatkozásokat, illetve minimalizálja az egyes környezeti elemekre, rendszerekre ezen belül a táji adottságokra gyakorolt negatív hatásokat. A környezeti vizsgálat során összeállított környezeti értékelésben kell megbecsülni az új területfelhasználásokból várható környezeti hatásokat, esetleges konfliktusokat és szükség esetén módosítási javaslatokat kell tenni, azonban ezeket a javaslatokat nem kell kötelezően beépíteni a tervekbe.

Natura 2000 hatásbecslés

A gazdálkodás és az élőhely megőrzés összekapcsolásával a Natura 2000 területek védelmének rendszerében az indikátorként alkalmazott jelölő fajok meghatározása és a kötelező hatásbecslés az élőhelyek beavatkozásokkal szembeni védelmét szolgálja. A kijelölt Natura 2000 területek kedvező természetvédelmi helyzetének megőrzéséhez szükséges feltételeket és kereteket a fenntartási tervek tartalmazzák. Az élőhely-védelem ezen rendszeréhez kapcsolódó hatásbecslés feladata, hogy minden Natura 2000 területre ható vagy azon megvalósuló terv, program, beruházás előtt az adott területre meghatározott közösségi jelentőségű fajokra és élőhelyekre megbecsülje a várható hatásokat. Negatív hatású tevékenység csak kiemelt közérdek esetében engedélyezhető. Új területfelhasználási egység kijelölése is hatásbecslést igényel.

Biológiai aktivitási érték számítás

A biológiai aktivitási érték számítás módszere megteremti annak a lehetőségét, hogy a zöldfelületek értékét számszerűsítse és objektíven összehasonlíthatóvá tegye. Feladata, annak igazolása, hogy az újonnan beépítésre szánt területek kijelölésével egyidejűleg a település közigazgatási területének biológiai aktivitás értéke az átminősítés előtti aktivitás értékhez képest nem csökkent. Bevezetését a 2000-es évek elején jelentkező egyre intenzívebb beépítés és ezzel a zöldfelületek veszélyeztetése tette indokolttá hazánkban. Törvényi hátterét az 1997. évi LXXVII. törvény, az Épített környezet alakításáról és védelméről 2006-os módosítása teremtette meg. A biológiai aktivitási érték egy adott területen a jellemző növényzetnek a település ökológiai állapotára és az emberek egészségi állapotára kifejtett hatását mutató szám (ÉTV 2§ 31). A területfelhasználások módosulása során ez az érték települési szinten nem csökkenhet, amit a tájrendezési alátámasztó munkarész számításai alapján igazolni kell a településszerkezeti tervben. A számítás módját és a segédtáblázatokat a 9/2007. (IV.3.) ÖTM rendelet tartalmazza. A számítás az övezeti besorolás vagy a tényleges felületminőségek alapján történik, ahol a növényzet szintezettsége, a fás állomány területi aránya és a burkolatok vízáteresztő-képessége az alapvető rendező elv. A számítás nem alkalmaz súlyozásokat élőhely-védelmi vagy tájvédelmi szempontból, és nem vizsgálja és így nem súlyoz a jövendő területfelhasználásból adódó környezeti hatások alapján.

Településképvédelmi dokumentumok – a Településképi Arculati Kézikönyv (TAK) és a helyi településképi rendelet (HTKR) – tájvédelmi vonatkozása

A településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény értelmében a településkép védelme a település vagy településrész jellegzetes, értékes, illetve hagyományt őrző építészeti arculatának és szerkezetének – az építészeti, táji érték és az örökségvédelem figyelembevételével történő – megőrzését vagy kialakítását jelenti a települést a teljes közigazgatási területére vonatkozóan. A HTKR és a TAK részletes tartalmát és készítésének, egyeztetésnek, elfogadásnak rendjét szintén a 314/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet foglalja magában.

A települési önkormányzatnak a településkép védelmét településképi rendelet megalkotásával kell biztosítania, amelyben rögzíti a településképi követelményeket, a szükséges önkormányzati támogatási rendszert, valamint a helyi településkép-érvényesítési eszközök szabályozását. A helyi településképi rendelet elsődlegesen az építmények illeszkedését biztosító anyaghasználatra, a tömegformálásra, a homlokzati kialakítására és a zöldfelületek kialakításának módjára, a településszerkezet, a táji környezet, tájképi elem, településkarakter vagy egyéb helyi adottság miatt a településképi szempontból meghatározó területek kijelölésére, valamint a reklámok, reklámhordozók, cégérek és egyéb műszaki berendezések elhelyezésére és alkalmazására, illetve tilalmára vonatkozó településképi követelményt tartalmazhat.

A településképi rendelet szakmai megalapozását a TAK biztosítja, amely a települések természeti és épített környezete által meghatározott településképi jellemzők bemutatásának és formálásának eszköze. A települési önkormányzat széleskörű társadalmasítás és bevonás után határozattal fogadja el. Az arculati kézikönyv tájvédelmi vonatkozású elemei a településképi szempontból meghatározó építészeti, műemléki, táji és természeti értékek, a településképi jellemzők, valamint a településképi szempontból meghatározó, eltérő karakterű területek lehatárolása, a településkarakter bemutatása.