Körös-éri Tájvédelmi Körzet

Az ország déli szöglete, Kelebia, Öttömös, Ásotthalom, és Mórahalom környékének homok- és löszvidékét valamikor üde rétek szikesedésre hajlamos buckaközök, tagolták. A táj egykori arculatát ma már csak maradványfoltok őrzik. Ezek egy része helyi-, vagy országos védelmet élvez. A hatásosabb oltalom érdekében ezek a területfoltok, szám szerint tizenhárom, egy tájvédelmi körzetet alkot, ez a Körös-éri Tájvédelmi Körzet. A tájvédelmi körzet egy hajdani természetes vízfolyás, a Kőrös-ér nevét viseli majd. Ma a Kőrös-éri főcsatorna a környék talajvizeinek megcsapolója. A szigetszerű természetközeli élőhelyfoltokat vagy a mély fekvés, vagy a rendkívül csekély termőerő miatt nem volt érdemes művelésbe vonni. De még ezek ősi növénytakarója is súlyosan károsodott a tágabb környezet átalakítása és a hosszú évek óta megfigyelhető szárazodás nyomán. A tájvédelmi körzet északi sávja jellegzetes homoki élőhelyek sorozata. Tagjai: Bácsborista: egy telepített erdők közé zárt homoki legelőfolt, ahol tízezer egyednél is nagyobb a fokozottan védett homoki kikerics és a védett tarka sáfrány állománya. Az öttömösi Baromjárás a típusos ősi homoki legelők tekintélyes maradványa. A buckás területen mélyebb fekvésű nádasok, szikesedő pusztai foltok és homokpuszta-gyepek egyaránt előfordulnak. A Baromjárás helyi védelem alatt állt, s legeltetéses használata reményt nyújt értékeinek fennmaradására. Kár, hogy a pusztát idegen fafajokból álló telepített erdősávok tagolják, illetve keretezik. Csongrád megye egyik legrégibb védett területe az ásotthalmi Emlékerdő. Ebben a természetes eredetű fehérnyarasban 1944 óta jelentősebb emberi beavatkozás nem történt. Szárazodó homoki élőhely, amelyen az erdőállomány visszahúzódik, s a homokpusztai tisztásokat homoki árvalányhaj, kései és tartós szegfű díszítik. Sokkal későbbi (1993-as) az ásotthalmi Bogárzó védettsége, amely mély fekvésű, semlyékes terület a Bogárzó-csatorna mentén. A csatornát részben ültetett, részben természetes erdők szegélyezik. A tisztásokon álló öreg odvas fűzfák festői látványt nyújtanak. Botanikai érdekesség itt a csipkés gyöngyvessző és a széleslevelű nöszőfű. A Kőrös-éri Tájvédelmi Körzet déli területfoltaji többnyire az évtizedeken át szigorú elzártság alatt álló határsávban húzódnak. Közös jellemzőjük a buckaközök egykori vízgazdagsága. Ez annak az üledékföldtani sajátosságnak köszönhető, hogy a futóhomok borítás itt már csak felszíni és egyre szakadozottabb, az alatta települt pleisztocén-végi lösz pedig viszonylag jobb vízzárást biztosít. Néhány km-rel délebbre – már a Vajdaság területén, a Palicsi- és Ludasi-tó vonalában – véget is ér a Duna-Tisza közi homokvidék és ott simul bele Felső-Bácska lösz-síkságába. Az itt kialakítandó területegységek: A tájvédelmi körzet legnyugatibb és legnagyobb része a Kelebiai halastavak és erdők. A természetes terepmélyedésekben kialakított halastavak vízellátása ma már nem biztosítható a Kőrös-érből. Így a nyílt vízfelületek gyakorlatilag eltűntek, a tómedrek begyepesedtek. Csapadékosabb időszakokban a tavak vize táplálékforrást biztosít a gém- és kócsagfélék részére. A telepített és természetes erdők ragadozó- és énekesmadár- állománya igen változatos. A környező természetes erdőfoltokkal is tarkított területet kaszálóként és legelőként hasznosítják. Itt találhatók az egyhajú virág és a tarka sáfrány legnagyobb hazai állományai. Ugyancsak a Kőrös-érhez simul a Magyari-erdő és az átokházi-tőzegbánya. Ezen a területen a szélsőségesen száraz homokbucka-tetőtől a nyílt vízállásig minden élőhely föllelhető. A Magyari-erdő java része telepített fenyves, természetes maradványfoltjai pedig száraz homoki élőhelyek. Jellegzetes fajai a báránypirosító, a homoki vértő, a homoki árvalányhaj stb.. A tőzegbánya – jóllehet nyílt vízfelületekkel gazdagította az élőhelyet – felszabdalt egy errefelé már ritka élőhelytípust a buckaközi lápot. A bányagödrökben tündérrózsa, míg a sekélyebb vizekben gazdag vízparti növénytársulás figyelhető meg. Védett halai a lápi póc és a réti csík. A tavi- és mocsári béka, valamint a pettyes- és tarajos gőte is felfedezhető itt. A víz a gém- és récefajok kedvelt költő- és táplálkozó helye is.