A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 30. § (1) bekezdés szerint a védett természeti területet – szükség esetén – védőövezettel kell ellátni.

A védőövezet nem része a védett természeti területnek (nemzeti parknak, tájvédelmi körzetnek, természetvédelmi területnek, természeti emléknek).

Rendeltetése, hogy „megakadályozza vagy mérsékelje azoknak a tevékenységeknek a hatását, amelyek a védett természeti terület állapotát vagy rendeltetését kedvezőtlenül befolyásolnák”.

A védőövezet kiterjedését, elhelyezkedését főszabályként a védetté nyilvánításról szóló jogszabályban kell meghatározni. A főszabálytól a Tvt. hatályba lépése (1997. január 1.) előtt védetté nyilvánított területek esetében lehet eltérés.

A Tvt. a védett természeti terület védőövezetéhez nem rendel általános érvényű anyagi jogi szabályokat, ugyanakkor lehetőséget ad arra, hogy a védetté nyilvánításra jogosult meghatározza azon tevékenységek körét, amelyeket az adott védőövezetben a természetvédelmi hatóság engedélyével vagy hozzájárulásával lehet végezni.

A hatósági engedélyhez kötött tevékenységeket
– országos jelentőségű védett természeti terület védőövezete esetében a természet védelméért felelős miniszter,
– helyi jelentőségű védett természeti terület esetében a települési – Budapesten a fővárosi – önkormányzat
határozza meg.

Bár a Tvt. nem írja elő kötelezettségként a védett természeti terület védőövezete jogi jelleg ingatlan-nyilvántartási feljegyzését, a hatályos ingatlanügyi szabályozás lehetőséget biztosít erre
– „országos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti terület védőövezete”,
– „helyi jelentőségű védett természeti terület védőövezete”
(természetvédelmi) jogi jelleg elnevezésekkel.

A jogszabályban kihirdetett védőövezettel rendelkező országos jelentőségű védett természeti területekről itt találhatók információk.