Ugrás a tartalomhoz

Kunhalmok

 
A kunhalmok kiemelt természetvédelmi oltalmáról a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) 23. § (2) bekezdése rendelkezik.

A törvény erejétől fogva, azaz „ex lege” védett kunhalmok a védett természeti területeken belül a természeti emlék kategóriába tartoznak. Utóbbit a Tvt. valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló területként határozza meg.

Az ex lege védett kunhalmokra tehát mindazon szabályok vonatkoznak, amelyet a Tvt. a védett természeti területek esetében előír.

Noha a kunhalmok a Tvt. hatályba lépése (1997. január 1.) óta védettek, a kunhalom fogalom meghatározása csak a Tvt. 2003-ban történt módosításával került bele a törvény szövegébe (több más „ex lege” védett természeti területi kategória meghatározásával együtt). Eszerint: „a kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak”.

A nemzeti park igazgatóságok által a működési területükre, illetve a minisztérium által országos lefedettséggel vezetett szakmai nyilvántartás adati szolgálnak alapul az ex lege védett természeti területek, így az ex lege védett kunhalmok, mint természeti emlékek kiterjedését meghatározó egyedi hatósági határozatok meghozatalához, amelyet a Tvt. ír elő. Fontos, hogy az ex lege védett természeti területek védettségét nem ezek a határozatok, hanem a Tvt. mondja ki, így a területi kiterjedést megállapító határozat hiányában is érvényesíthetők és érvényesítendők esetükben a védett természeti területekre vonatkozó szabályok, rendelkezések.
 

Oltó-halom, Dunatetétlen (Fényképezte: Balázs Réka, KNPI)

A Tvt-ben alkalmazott kunhalom fogalom egy gyűjtőfogalom, amely  magában foglalja mindazokat az ember alkotta domború földműveket, amelyek az idézett definícióban felsorolt szempontok alapján jelentőséggel, értékkel rendelkeznek.

A kunhalom gyűjtőfogalomba tartoznak pl. a halomsírok (kurgánok) és a tellek (lakódombok).

Természet- és tájvédelmi jelentőségüket a következők adják.
– Tájképi érték: a kunhalmok elsősorban síkágaink jellemző, sok esetben igen karakteres tájképi elemei. A bronzkori tellektől kezdve a sztyeppei civilizációnak a Kárpát-medencében megtelepedett népei, népcsoportjai által a népvándorlás korának végéig emelt kurgánokig elsősorban az Alföldre jellemző mesterséges felszínformák. Különösen az utóbbiak esetében a Kárpát-medence jelenti elterjedésük nyugati határát. A kelta és római korból származó halomsírok, halomsír-mezők inkább a Dunántúlra jellemzők és a dombvidékeken, középhegységeinkben is előfordulnak.
– Élővilág védelmi érték: a kunhalmok az intenzív mezőgazdasági művelés alatt álló síkvidékeken – a környező térszínből való kiemelkedésük miatt – sok esetben kimaradtak az intenzív hasznosításból, ezért a terület természetes állapotára jellemző növényzet (löszfalnövényzet, löszpusztagyep stb.), a természetes növénytársulások, vagy azok különböző mértékben degradált maradványai, valamint az ezekhez kötődő állatvilág fennmaradhattak területükön. Ily módon szigetekként őrzik az intenzív mezőgazdasági művelés előtti időszakra jellemző természeti környezet nyomait.
– (Természet)tudományos jelentőség: a kunhalmok rendkívül sok értékes információt rejtenek magukban, amelyek geomorfológiai, természetföldrajzi, talajtani, geoökológiai, paleoökológiai, növénytani, állattani stb. szempontú vizsgálata, megismerése és elemzése számos eredménnyel járulhat hozzá a természeti környezetünket alakító folyamatok, valamint a kunhalmokat magába foglaló táj múltjának, jelenének megismeréséhez.
 
Fentieken kívül a kunhalmok természetesen kultúrtörténeti, régészeti, néprajzi stb. jelentőséggel is rendelkeznek, amelyek feltárásával, megőrzésével a kulturális örökségvédelem szakterülete foglalkozik.
 

Eredeti rendeltetésük alapján a halmok szinte mindegyike (elsősorban a kurgánok és a tellek) nyilvántartott régészeti lelőhely, sok közülük védett régészeti lelőhely. Az általuk hordozott érték komplexitását a kulturális örökségvédelmi szakterület is felismerte, amikor bevezette és meghatározta a tájképi jelentőségű régészeti lelőhely fogalmát; azok a régészeti lelőhelyek tartoznak ebbe a körbe, amelyek megjelenésükkel környezetük meghatározó tájképi elemei”. A definíció külön példaként említi a „halomsírokat”, „tell településeket” és a „kunhalmokat”.

Hármas halom Vaskút határában (Fényképezte: Balázs Réka, KNPI)

A vaskúti halmok a KNPI által KEHOP pályázati forrásból megvalósított természetvédelmi kezelést követően

 
Miért szükséges a kunhalmok jogszabállyal biztosított kiemelt természetvédelmi oltalma?
A kunhalmokat, illetve természet- és tájvédelmi jelentőségüket, értékeiket sajnos napjainkban is komolyan veszélyezteti a legtöbb esetben tudatlanságból, a természeti és kultúrtörténeti értékek iránti közömbösségből adódó, vagy szándékos károkozás.

A kunhalmokat veszélyeztető, emberi tevékenységből adódó káros hatások közül az alábbiak emelhetők ki.
– Intenzív mezőgazdasági művelésből adódó káros hatások: a kunhalmokat (a halomtest épségét és magasságát) a legtöbb esetben és legnagyobb mértékben a szántásból és egyéb mezőgazdasági talajmunkákból adódó erózió pusztítja. A szántás a halomtest deformációjához, relatív magasságának, ezáltal tájképi jelentőségének fokozatos és állandó csökkenéséhez, végső soron a halom eltűnéséhez vezet. A kunhalmok élővilágát veszélyeztetik a környezetében végzett növényvédelmi, tápanyag utánpótlást biztosító munkálatok.
– Anyagnyerő helyként való használat: sok esetben a kunhalom (és a természetvédelmi szempontból értékes élőhely) roncsolását a halomtest anyagának elhordása okozza. Sok kunhalmot egyszerűen homokbányaként használtak/használnak.
– Túllegeltetés gyeppel borított kunhalmokon: az összefüggő gyep felszakadozását, természetvédelmi szempontból jelentős élőhely degradációját, gyomosodását, a tájképi érték csökkenését, a halomtest gyorsabb pusztulását idézheti elő.
– Infrastruktúra fejlesztés káros hatásai: a közlekedési hálózat fejlesztése, csatornák, vezetékhálózatok létesítése során kunhalmok sérülhetnek, tűnhetnek el. Korábban több kunhalom esett áldozatul e tevékenységeknek.
– Illegális leletkeresés, ásatás: e tevékenységgel nem csak a kunhalmok kultúrtörténeti, régészeti értékei károsodnak, semmisülnek meg, s éri kár nemzeti kulturális örökségünket, hanem a halomtestet, a kunhalmon előforduló értékes élőhelyeket, valamint a kunhalom tájképi értékét is károsítják az elkövetők.
 
 

Szentkirály-halma, Harta. A halomtest anyagának nagy részét elhordták (Fényképezte: Balázs Réka, KNPI)

A kunhalmok megőrzése, természeti és táji értékeinek fenntartása, helyreállítása csak akkor lehetséges, ha megfelelő információkkal rendelkezünk számukról, elhelyezkedésükről, aktuális állapotukról.

Mind ez idáig egy országos kunhalom felmérési program valósult meg, amely a Környezetvédelmi Minisztérium (KöM) finanszírozásával, a KöM Természetvédelmi Hivatalának irányításával, a nemzeti park igazgatóságok bevonásával és az Alföldkutatásért Alapítvány koordinációjával az ezredfordulón kezdődött és 2002-ben ért véget.

Az országos felmérési programot követően a felmérési adatok aktualizálását, kiegészítését a nemzeti park igazgatóságok a saját működési területükön a rendelkezésre álló források függvényében végzik.

Az Agrárminisztérium (AM) Természetvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárságának országos szakmai kunhalom nyilvántartása több mint 1500, a Tvt. kunhalom definíciójának megfelelő, ex lege védett halomról tartalmaz információt (a Tvt. alapján ezek közül csak azok esetében kell egyedi hatósági határozatban megállapítani a lehatárolásukat, területi kiterjedésüket, amelyek egyedi jogszabállyal létesített országos jelentőségű védett természeti területen kívül helyezkednek el.
 
 
Jelentős előrelépést jelentett az ex lege védett kunhalmok megőrzésében, és elsősorban a mezőgazdasági tevékenységgel összefüggő káros hatásoktól való megóvásukat segítette elő, hogy 2009-2010-től kezdődően mintegy 1100 halom a Kölcsönös Megfeleltetés rendszerén belül megőrzendő tájképi elemként lett kijelölve a Mezőgazdasági Parcellaazonosító Rendszerben (MePAR). E kijelöléssel, valamint azzal, hogy a Helyes Mezőgazdasági és Környezeti Állapot feltételrendszerén belül célzott intézkedések, előírások szolgálják a kunhalmok, mint megőrzendő tájképi értékek védelmét, az Európai Mezőgazdasági Garancia Alapból finanszírozott közvetlen kifizetések (pl. területalapú támogatás) kapcsán érvényesíthetők megőrzésük szempontjai.

A HMKÁ rendelkezései alapján a kunhalmok területén
– tilos mezőgazdasági talajmunka végzése (gyeptelepítés előkészítéséhez szükséges talajmunka kivételével),
– fakivágás során tilos a földmű bolygatása.
 
 
A természetvédelmi szakterület fontosnak tartja, hogy az érintett gazdálkodók megismerjék az ex lege védett kunhalmok jelentőségét, értékeit és tisztában legyenek azzal, hogy megőrzésükben komoly felelősség hárul rájuk. Ennek érdekében a Természetvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárság és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság együttműködésében kifejezetten az érintett gazdálkodói körnek szóló ismeretterjesztő információs kiadvány és kisfilm készült. Terjesztésükben az állami természetvédelem szervezetrendszerén kívül a mezőgazdasági támogatások kifizetéséért és felhasználásuk ellenőrzéséért felelős Magyar Államkincstár, valamint a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is aktívan közreműködött.
 
 


A képre kattintva letölthető a kiadvány (2 oldal, pdf)
 
 
A képre kattintva elindul a lejátszás (youtube.com)

 

 
Az ex lege védett kunhalmokról, táji, természeti és kultúrtörténeti értékeikről érdekes és hasznos információkat tartalmaznak a következő kiadványok
 
 


 
 
 
 
 
 
 

Térkép

Az AM Természetvédelemért Felelős Helyettes Államtitkárságának „ex lege” védett kunhalom szakmai nyilvántartásában szereplő halmok elhelyezkedése
 

Kiemelt témák

Sáv bezárása