Vissza az előző oldalra
A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) részletesen szabályozza a védetté nyilvánítás folyamatát, melyet az alábbiakban ismertetünk.
A települési (Budapesten a fővárosi) önkormányzat jogosult meghatározott területet önkormányzati rendelettel kiemelt természetvédelmi oltalom alá helyezni. A védett természeti terület kategóriák közül az önkormányzat természetvédelmi terület és természeti emlék létesítésére jogosult. A Tvt. 28. § (4) és (5) bekezdései tartalmazzák a természetvédelmi terület és a természeti emlék definícióit. Eszerint természetvédelmi terület az ország jellegzetes és különleges természeti értékekben gazdag, kisebb összefüggő területe, amelynek elsődleges rendeltetése egy vagy több természeti érték, illetve ezek összefüggő rendszerének a védelme. Természeti emlék pedig valamely különlegesen jelentős egyedi természeti érték, képződmény és annak védelmét szolgáló terület.
A védetté nyilvánítás kezdeményezője bárki lehet, a szakmai előkészítéséért a települési önkormányzati jegyző, illetve Budapesten a fővárosi főjegyző felelős. Az előkészítés során meg kell vizsgálni a védetté nyilvánítás indokoltságát, a védelem céljainak megvalósításához szükséges intézkedéseket és a védelemhez szükséges feltételek, pénzügyi eszközök biztosíthatóságát, valamint a védelem várható következményét.
A védetté nyilvánítás előkészítése során a jegyzőnek meg kell keresnie a működési területe alapján érintett nemzeti park igazgatóságot a védetté nyilvánítás szakmai indokoltságát megalapozó iratok megküldésével, annak érdekében, hogy az igazgatóság nyilatkozzon a terület országos jelentőségű védettségének indokoltságáról. Az igazgatóság ilyen tartalmú nyilatkozatát a természetvédelemért felelős miniszter állásfoglalása alapján 60 napon belül köteles megadni.
Az igazgatósági állásfoglalás kétféle lehet. Amennyiben indokolt a terület országos jelentőségű védettsége, az igazgatóság folytatja le az előkészítés szakmai munkálatait és tesz javaslatot a miniszternek a védetté nyilvánításra. Ha nem indokolt a terület országos védettsége, az előkészítést végző jegyző folytatja a helyi jelentőségű védett természeti terület létesítésének előkészítését. A fentebb hivatkozott szakmai megalapozó dokumentáció (védetté nyilvánítási javaslat) elkészítését követően az érdekeltek álláspontjának megismerése érdekében az előkészítést végző egyeztető megbeszélést és esetlegesen helyszíni szemlét tart, amelyre – a kitűzött időpont előtt legalább 15 nappal – meghívja a javaslattevőt, valamennyi érdekelt hatóságot, továbbá mindazokat, akikre a védetté nyilvánításból jogok vagy kötelezettségek hárulnak, illetőleg akik jogos érdekét a védetté nyilvánítás közvetlenül érinti. Jelentős számú érdekelt esetén a meghívás történhet a hirdetménynek a helyi önkormányzat hirdetőtábláján történő kifüggesztésével vagy más, helyben szokásos módon közhírré tétele útján is. Az előkészítést végző az egyeztető tárgyalásról jegyzőkönyvet és összefoglalót készít, amelyet a védetté nyilvánításra vonatkozó javaslattal együtt előterjeszt a védetté nyilvánításra jogosulthoz.
Ezt követi a védetté nyilvánítás normatív aktusa, az önkormányzati rendelet megalkotása. A védetté nyilvánító rendelet egy példányát a települési jegyzőnek, illetve a fővárosi főjegyzőnek – nyilvántartási célból – meg kell küldenie az érintett területen működő nemzeti park igazgatóságnak. A 10 nemzeti park igazgatóság köteles ugyanis vezetni működési területét érintően a helyi és az országos jelentőségű védett természeti területek nyilvántartását. A védett természeti területek (ide értve a helyi jelentőségű védett természeti területeket is) központi, országos nyilvántartását az Agrárminisztérium vezeti. A nyilvántartással kapcsolatos bővebb információk a védett természeti területek és értékek nyilvántartásáról szóló 13/1997. (V. 28.) KTM rendeletben, illetve a honlap más részein találhatók. Ez utóbbi miatt célszerű, ha az önkormányzat a védetté nyilvánításról szóló önkormányzati rendeletet a természet védelméért felelős minisztériumnak is eljuttatja (elektronikusan a helyivedett@am.gov.hu címre).
A védetté nyilvánításról rendelkező jogszabály hatályba lépését követően a gyakorlatban sajnálatos módon sokszor elmarad a rendelet nyilvántartási célból való megküldése mellett a következő két, a természetvédelmi hatóság (jegyző) számára a Tvt.-ben előírt feladat teljesítése is. Az egyik a védett természeti terület táblával történő megjelölése. A másik fontos feladat a védettség tényének ingatlan-nyilvántartási feljegyeztetése, melyet a jegyző köteles hivatalból kezdeményezni. Utóbbi feladat kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy a védettség tényének feljegyzése a közhiteles ingatlan-nyilvántartásba csak egy deklaratív hatályú aktus, azaz a terület védettsége nem ezáltal, hanem a védetté nyilvánító jogszabály hatályba lépésével keletkezik és a jogi jelleg feljegyzés meglététől függetlenül is fennáll. A jogbiztonság szempontjából nagyon fontos, hogy mind az érintett önkormányzatnál, mind a működési területével érintett nemzeti park igazgatóságnál, mind az illetékes ingatlanügyi hatóságnál, mind pedig a természetvédelemért felelős tárcánál az adott helyi védett természeti terület aktuális adatait tartsák nyilván.
A védetté nyilvánító önkormányzati rendeletnek mindenképpen tartalmaznia kell a védetté nyilvánítás tényét, a természetvédelmi terület, illetve a természeti emlék megnevezését, annak jellegét, kiterjedését, a védetté nyilvánítás indokát, természetvédelmi célját, a földrészletek helyrajzi számait, a Tvt.-ben meghatározott egyes korlátozások és tilalmak alóli esetleges felmentést, a természetvédelmi hatóság engedélyéhez kötött egyes tevékenységek körét, lehetőség szerint a földrészlet határvonalának töréspont koordinátáit, valamint a természetvédelmi kezelési tervet, illetve az Európai Közösségek jogi aktusaiban meghatározott védettségi kategóriába tartozás tényét. Utóbbi előírás a helyi védettséggel érintett ingatlanok közül a Natura 2000 hálózatba tartozók helyrajzi számainak megjelölését jelenti. A Natura 2000 hálózatba tartozó földrészletek helyrajzi számait az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet mellékletei tartalmazzák.
MINTARENDELET
További törvényi előírás a természetvédelmi kezelési terv elkészítése és jogszabályi kihirdetése minden védett természeti terület esetében. Ehhez szakmai segítséget is kaphatnak az érintett települések, hiszen a természetvédelmi kezelési tervek készítésére, készítőjére és tartalmára vonatkozó szabályokról szóló 3/2008. (II. 5.) KvVM rendelet alapján a nemzeti park igazgatóság a települési önkormányzat jegyzőjének megkeresése esetén a helyi jelentőségű terület védetté nyilvánításáról szóló önkormányzati rendeletbe foglalt természetvédelmi kezelési terv tervezetét szakmai szempontok szerint véleményezi.
Fontos tudni, hogy helyi jelentőségű védett természeti terület esetén is van lehetőség védőövezet kijelölésére. A védőövezet kiterjedését és annak területén a természetvédelmi hatóság engedélyéhez, vagy hozzájárulásához kötött tevékenységek körét a védettséget kimondó jogszabályban a települési önkormányzat határozza meg.
A Tvt. fontos előírásokat tartalmaz arra az esetkörre, ha egy természetvédelmi szempontból értékes, de még nem védett terület valamely veszélyeztető hatásnak lenne kitéve. A Tvt. 27. §-a alapján, ha valamely védelemre tervezett terület jelentős károsodásának veszélye áll fenn, a természetvédelmi hatóság (helyi védettség esetén a jegyző) – az érdekelt hatóságok véleményének kikérése mellett – a területet azonnal végrehajtható határozattal, egy alkalommal ideiglenesen védetté nyilváníthatja. A határozatban előírhatja a terület kezelésével, a természeti értékek megóvásával kapcsolatos kötelezettségeket, továbbá a veszélyeztető tevékenység folytatását korlátozhatja, felfüggesztheti, illetve megtilthatja. Az ideiglenes védettség a végleges védettséget kimondó jogszabály hatályba lépéséig, de legfeljebb 3 hónapig tartható fenn. Fontos hangsúlyozni azonban, hogy amennyiben az ideiglenes védetté nyilvánítást követően a törvényi határidőn belül nem kerül sor a terület védetté nyilvánítására, akkor az ideiglenes védettséggel az érintett tulajdonosoknak, használóknak okozott esetleges károkért kártalanítást kell fizetni.
A védettség feloldása kapcsán a Tvt. úgy rendelkezik, hogy „fel kell oldani a természeti terület védettségét, ha annak fenntartását természetvédelmi szempontok a továbbiakban nem indokolják”. A védettség feloldása során a védetté nyilvánításra vonatkozó rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a helyi védett természeti terület védettségének feloldásához a működési területével érintett nemzeti park igazgatóság véleményét be kell szerezni. A nemzeti park igazgatóság szakmai állásfoglalását követően – amennyiben a feloldás ellen nem merül fel szakmai érv – sor kerülhet tehát a védettség feloldására. A védettség feloldása szintén önkormányzati rendelettel történik, mint a védetté nyilvánítás és erre is vonatkoznak a védetté nyilvánítási eljárásnál ismertetett további előírások. Azaz a védettség feloldásáról szóló önkormányzati rendelet hatályba lépését követően a védettség tényének ingatlan-nyilvántartásból való törlését a védettség feloldásáról szóló önkormányzati rendelet hatályba lépését követően a jegyzőnek kell kezdeményeznie, illetve a védett természeti terület megjelölésére szolgáló táblákat az önkormányzatnak el kell távolítania, valamint a védettség feloldásáról rendelkező jogszabály egy példányát meg kell küldenie az érintett nemzeti park igazgatóságnak is, hogy az a nyilvántartásában a változást átvezethesse. Ebben az esetben is célszerű, ha az önkormányzat a rendeletet a természet védelméért felelős minisztériumnak is eljuttatja.
A védettség feloldása kapcsán szükséges felhívni a figyelmet a védettségi szint megőrzésére. Az Alkotmánybíróság töretlenül követett gyakorlata értelmében a védettség egyszer elért szintje nem csökkenthető, azaz a kellő szakmai megalapozottság nélküli védettség-feloldás nem tekinthető alkotmányos megoldásnak, ezért tilos. A 28/1994. (V. 20.) AB határozat szerint „a környezethez való jog érvényesítése alkotmányosan megköveteli azt, hogy az állam – amíg jogi védelem egyáltalán szükséges – az elért védelmi szinttől csakis olyan feltételekkel léphessen vissza, amikor alanyi alapjog korlátozásának is helye lenne. A környezethez való jog érvényesítése a védelem elért szintjének fenntartásán belül azt is megkívánja, hogy az állam a preventív védelmi szabályoktól ne lépjen vissza a szankciókkal biztosított védelem felé. Ettől a követelménytől is csak elkerülhetetlen szükségesség esetén, és csak arányosan lehet eltérni.”
(Magyarország Alaptörvénye negyedik módosításának 19. § (2) bekezdése szerint az Alkotmány alapján hozott alkotmánybírósági határozatok hatályukat vesztik. A 12/2013. (V. 24.) AB határozat szerint ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy az azokban megfogalmazott elvek, valamint az általuk kifejtett joghatások is hatályukat vesztenék. Az azokban megfogalmazott elvekre továbbra is érvényesen lehet hivatkozni.)
Fentiekre tekintettel a védettség feloldására tehát abban az esetben kerülhet sor, ha annak fenntartását természetvédelmi szakmai szempontok már nem indokolják (pl. egy védett fasor leégett, vagy egy védett természeti terület valamely természeti csapás következtében helyrehozhatatlanul károsodott). Egyéb esetekben a védettség szakmailag indokolható feloldásával egyidejűleg legalább azonos természetvédelmi értékű területet kell egyidejűleg védetté nyilvánítani, ezzel kerülhető el a védettségi szint csökkenése.
Sáv bezárása