Ugrás a tartalomhoz

Terület védetté nyilvánítása

 

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (továbbiakban: Tvt.) rendelkezése alapján terület és természeti érték kiemelt oltalma a védetté nyilvánítással jön létre. Ha a védett természeti érték vagy terület védelme csak különleges intézkedésekkel biztosítható, a természeti értéket, területet fokozottan védetté kell nyilvánítani.

A Tvt. szerint kiemelt oltalmuk biztosítása érdekében védetté kell nyilvánítani az arra érdemes:

  • vadon élő szervezeteket, életközösségeiket, továbbá termő-, tartózkodó-, élőhelyeiket;
  • régi hazai háziállat- és növényfajokat, fajtákat, változatokat;
  • természetes, természetközeli tájakat, tájrészleteket;
  • növénytelepítéseket, így különösen parkokat, arborétumokat, történelmi vagy botanikus kerteket és egyes növényeket, növénycsoportokat;
  • élőállat gyűjteményeket;
  • földtani képződményeket és alapszelvényeket, ásványokat, ásványtársulásokat, ősmaradványokat;
  • védett ásványok, ősmaradványok jelentős lelőhelyeit;
  • felszíni, felszínalaktani képződményt és barlangok felszínét;
  • álló- és folyóvizeket, így különösen tavat, patakot, mocsarat;
  • tipikus és ritka talajszelvényeket;
  • természethez kötődő kultúrtörténeti emlékeket.

A fenti listában elsősorban és jellemzően a vastagon szedett helyszínek kiemelt oltalma történhet védett természeti terület létesítésével.

Külön védetté nyilvánítási eljárás lefolytatása nélkül, a Tvt. erejénél fogva (ex lege), országos jelentőségű védett természeti területként 1997. január 1-je óta védelem alatt áll valamennyi láp, szikes tó (természetvédelmi területként), valamint kunhalom, földvár, forrás és víznyelő ( természeti emlékként).

Az ex lege védett természeti területek elhelyezkedését, lehatárolását, kiterjedését külön-külön egyedi hatósági határozatban kell meghatározni. Fontos, hogy védettségüket nem ez a határozat, hanem a Tvt. mondja ki, így a területi kiterjedést megállapító határozat hiányában is érvényesíthetők és érvényesítendők esetükben a védett természeti területekre vonatkozó szabályok, rendelkezések.

A törvény erejénél fogva (ex lege), külön erre irányuló védetté nyilvánítási eljárás lefolytatása vagy rendelkezés nélkül fokozottan védett a nemzeti park természeti övezete, a bioszféra rezervátum magterülete, továbbá az erdőrezervátum magterülete.

Természeti területek védetté nyilvánítása

Országos jelentőségű védett természeti terület (nemzeti park, tájvédelmi körzet, természetvédelmi terület és természeti emlék) létesítésére a természetvédelméért felelős miniszter jogosult, helyi jelentőségű védett természeti terület (ebbe a kategóriába csak természetvédelmi terület vagy természeti emlék tartozhat) esetében erre a települési (a fővárosban a fővárosi) önkormányzat rendelkezik felhatalmazással.

Védetté nyilvánításra bárki javaslatot tehet, tehát bárki kezdeményezheti helyi vagy országos jelentőségű védett természeti terület létesítésére irányuló eljárás megindítását.


Országos jelentőségű védett természeti terület létesítését a természet védelméért felelős minisztérium koordinálja és a működési területével érintett nemzeti park igazgatóság készíti elő.

A védetté nyilvánítás előkészítése során meg kell vizsgálni:

– a védetté nyilvánítás (szakmai) indokoltságát,
– a védelem céljainak megvalósításához szükséges intézkedéseket,
– a védelemhez szükséges feltételek, pénzügyi eszközök biztosíthatóságát,
– és a védelem várható következményeit.

Ezt követően, amennyiben a védetté nyilvánítás indokolt és a feltételek rendelkezésre állnak, a nemzeti park igazgatóság elkészíti a védetté nyilvánítási javaslatot, amelynek legfontosabb tartalmi eleme a védelemre tervezett terület lehatárolása.

A Tvt. a védetté nyilvánításról szóló miniszteri rendelet kötelező tartalmi elemeként jelöli meg a természetvédelmi kezelési tervet. Ennek megfelelően a védetté nyilvánítási eljárással párhuzamosan el kell készíteni a védelemre tervezett területre vonatkozó kezelési terv dokumentációt (megalapozó dokumentáció, részletes kezelési terv) és a jogszabályban kihirdetendő természetvédelmi kezelési terv tervezetét.

A védetté nyilvánítási javaslatot és a védelemre tervezett terület természetvédelmi kezelési tervének tervezetét a nemzeti park igazgatóságnak az érintettek jogszabályban meghatározott széles körével kell egyeztetnie (pl. tulajdonosokkal, gazdálkodókkal, önkormányzatokkal, területi államigazgatási szervekkel stb.).

A helyi szinten egyeztetett védetté nyilvánítási javaslatnak és természetvédelmi kezelési terv tervezetének a nemzeti park igazgatóság által a természetvédelemért felelős minisztériumba történt felterjesztését követően megindul a jogalkotási folyamat.

A védetté nyilvánításról szóló miniszteri rendelet tartalmazza a védett természeti terület megnevezését, (földrészlet szintű) pontos lehatárolását, kiterjedését, az esetleges fokozottan védett területek meghatározását, a védetté nyilvánítás célját és a természetvédelmi kezelési tervet.


Helyi jelentőségű védett természeti terület létesítésekor az előkészítést a települési önkormányzat végzi. Ennek keretében meg kell keresnie a működési területével érintett nemzeti park igazgatóságot, hogy esetleg nem kívánja-e országos jelentőségű védett természeti területté nyilvánítani a területet. Ha igen, akkor az igazgatóság folytatja az előkészítést a fentebb ismertetett módon.

Az önkormányzat megkeresése esetén a helyi jelentőségű védelemre tervezett terület természetvédelmi kezelési tervének elkészítésében közreműködhet a nemzeti park igazgatóság.

A védetté nyilvánítást (természetvédelmi terület vagy természeti emlék létesítését) végül önkormányzati rendelet mondja ki.

Helyi jelentőségű védett természeti terület létesítéséről itt találhatók további információk.


Természeti területek ideiglenes védetté nyilvánítása

A Tvt. rendelkezései alapján abban az esetben, ha egy védelemre tervezett terület jelentős károsodásának veszélye áll fenn, az illetékes természetvédelmi hatóság egy alkalommal, egy fellebbezésre való tekintet nélkül végrehajtható határozattal ideiglenesen védetté nyilváníthatja. A hatóság a határozatban a terület (természetvédelmi) kezelésével, a természeti értékek megóvásával kapcsolatos kötelezettségeket állapíthat meg, valamint a veszélyeztető tevékenységet korlátozhatja, felfüggesztheti vagy megtilthatja.

Az ideiglenes védettség a védettséget kimondó jogszabály hatálybalépéséig, de legfeljebb 3 hónapig tartható fenn.

Ideiglenes védettség országos, valamint helyi szintű védelemre tervezett terület esetében egyaránt létesíthető; előbbi esetben a területi természetvédelmi hatóság (jelenleg a kormányhivatal megfelelő főosztálya), utóbbi esetben a települési (a fővárosban a fővárosi) jegyző, mint természetvédelmi hatóság jogosult erre.

Országos jelentőségű védelemre tervezett terület esetén az ideiglenes védettséget a természet védelméért felelős miniszter egy alkalommal 2 hónappal meghosszabbíthatja, de csak akkor, ha a már folyamatban van a védetté nyilvánításról szóló miniszteri rendelet kihirdetése.


Természeti területek átmeneti védetté nyilvánítása

Ha egy terület fokozottan védett fajok élőhelyéül szolgál és e fajok (ott élő egyedeinek) megóvása másként nem biztosítható, a Tvt. szerint az élőhelyül szolgáló területet vagy egy részét „a természetvédelmi hatóság” határozott időre, de legfeljebb 3 hónapra egy fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozattal átmenetileg védetté nyilváníthatja.

A Tvt. nem fejti ki, hogy ebben az esetben mit ért „természetvédelmi hatóság” alatt, ezért a természetvédelmi hatóság általános értelmezése alapján erre mind a települési (vagy fővárosi) önkormányzati természetvédelmi hatóság (a jegyző), mind a területi természetvédelmi hatóság (jelenleg a kormányhivatal megfelelő főosztálya) jogosult.

A Tvt. − az ideiglenes védetté nyilvánítással ellentétben – ebben az esetben nem rendelkezik arról, hogy az átmeneti védettség kimondása mellett tartalmazhat-e egyéb rendelkezést, előírást a természetvédelmi hatóság határozata.

A fentiek, e szabályozási lehetőség kevésbé ismert volta, illetve a Tvt. által a fokozottan védett fajok megóvására biztosított egyéb módok miatt természeti terület átmeneti védetté nyilvánítására alig ismert példa.

Sáv bezárása